
Én bizony napimádó vagyok. Olykor arról ábrándozom, de jó volna valamelyik verőfényes déli országban élni, ahol egész éven át kifogyhatatlan a napfény. A nyár számomra mindig a legkellemesebb évszak.
Akkor válik csak igazán szembetűnővé, hogy a napfény nélkűlözhetetlen az egészségünk számára, amikor hiányzik a borús idő lehangoló, nem tesz jót a kedélyünknek. Ha fekete felhök mögül újra előbukkan a ragyogó nap, felvidulunk.fürgék, tettrekészek és kiegyensúlyozottak leszünk. A napfény nemcsak a kedélyünket deríti fel, a testi erőnket is megsokszorozza..
Mint megannyi mást, a napfényt is mértékkel kell élvezni. A világos bőrűek általában érzékenyebbek, általában egyénenként változó a napfénytűrőképesség, de mindenkinek vigyáznia kell, mert a mértéktelen napozásnak napszúrás lehet a következménye, az pedig fájdalmas,és veszélyes. A meleg évszak kezdetén óvatosan kezdjük a napozást, tartózkodjunk a túlzástól. Az egészségét veszélyezteti, aki fokozatos szoktatás nélkül órákon át napozik meztelenül. A természetes napfény élénkíti az idegrendszerünket, javítja a bőr vérellátását, fertőtleníti a bőrt, serkenti a vérkeringést, növeli a szervezet elleállóképességét, vidámmá és tettrekésszé tesz.
Nem véletlen, hogy tavasszal a fertőző betegségek iránt fogékonyabb a szervezetünk, mint más évszakokban.
Télen kevés napfényben van részünk, akkor kifogynak energiatartalékaink, ellenállóképességünk gyengül.
