Félelmeinket a lélek szintjén éljük meg, egzisztenciális félelmünket azonban legtöbbször csak anyagi síkon dolgozzuk fel. A pénz felhalmozásától azt reméljük, hogy “félelem nélkül” élhetünk. Azt gondoljuk, hogy ha mindent megvásárolhatunk, amit a szivünk megkíván, enyhithetjük szorongásunkat, ami aligha sikerülhet.
A FÉLELMET CSAK ÚGY GYŐZHETJÜK LE, hogy szembe nézünk vele. A közmondás, miszerint a “pénz nem boldogit, de legalább megnyugtat”, még általánosságban SEM igaz. Ha alaposobban megvizsgáljuk, megállapithatjuk, hogy pénzzel kapcsolatos félelmeink akkor sem enyhülnek, ha egyre több pénzt halmozunk fel. Ezért rendületlenül tovább gyűjtjük abban a reményben, hogy bizonyos összeget elérve, a félelmünk is alább hagy. Ez azonban csak illúzió ráadásul így egy olyan jövőbeli időpontra halasztjuk saját életünket, amikor már elegendő pénz áll a rendelkezésünkre.
AZ A TERV, hogy majd csak akkor kezdünk el élni, ha már “elég pénzt” kerestünk, tipikusnak mondható. De a félelem nélküli élet és boldogság nem érhető el anyagi szinten felhalmozott pénzzel. Ha a pénz nem képes megszüntetni az egzisztenciánkért a való aggódásunkat, legalább enyhíthet rajta. Ezt a kijelentést azok gondolják, illetve hiszik helyesnek , akiknek túl kevés a pénzük ( vagy azt hiszik kevés)-tehát majdnem mindenki. Azok közül aiz ismerőseim közül akik bőségben élnek, még egyikük sem számolt be, arról,hogy a gazdagság megynyugtató érzés lenne, épp ellenkezőleg. A saját erejükből meggazdagodott emberek állandó félelemben élnek, hogy újra elszegényednek, a gazdagnak születettek pedig attól rettegnek , hogy szegények lesznek- nyugalomnak tehát nyoma sincs az életükben.
NE A GAZDAGSÁGOT IMÁD, HANEM A JÓLÉTET, AMIT ÁLTALA NYERSZ! ÉS NE A JÓLÉTET AMIT ÁLTALA NYERSZ !ÉS NE A JÓLÉTET AKARD, HANEM A BOLDOGSÁGOT, MELYET ABBAN TALÁLSZ.
Folytatása következik.
