
EGO: Az ego akkor tűnik fel, amikor az elme elfeledkezik ÉNJÉRŐL. Ez a tudatlan elme irányító egysége. A félelem szüli, ami egyszerre hajtóereje és hátráltatója. Az ego a teljességre törekszik, és őssze akar olvadni az ÉNNEL, ám egyúttal fél is az ÉN asszimiláló erejétől. Az EGO megpróbálja elpusztitani azt, amit uralni nem tud, mert azt hiszi, hogy ha mindent uralhat, akkor egész lehet. Ez a szenvedés elsődleges oka. Az idő, és a félelem és az EGO egy és ugyan az. Az EGO csupán illúzió. Az ÉN-TUDAT nem úgy szünteti meg az EGO elmére gyakorolt káros hatását, hogy elpusztitja azt, hanem kiterjeszti a végtelenségbe.
ÉN: az én mnden, amitől az ember egyedi. Az én gondolatokból,érzelmekből, emlékekből, reményekből és félelmekből áll őssze. A z ÉN egész életében változik. ÉN-TUDAT: Az élet végtelen örök lényegének tudata, amelyből a test, az elme és a környezet is teremtetett. legegyszerűbb formájában a gondolatok közötti résként ismerhető fel. A mély ÉN teljes teljes felismerése akkor történik meg, ha feloldódik a tiszta tudatban minden egy és ugyanaz. A MÉLY-ÉN úgyanaz mint ISTEN, a forma nélküli teremtő.
