2.
Ahogy a lelki életet “elővesszük, és leporoljuk”, úgy jönnek fel az érzelmek, a gondolatok, és ezeknek sajnos csak egy része kellemes, szívet melengető, felemelő.
A többi emlék lehet igen fájdalmas, és gyötrő is; és akár több évtizede eltemetett titkok, fel nem dolgozott sérülések, melyek fel-feltörnek, és képesek összetörni a már gyógyulófélben lévő szíveket.
Mindegy mi a történet, mi okozott fájdalmat, hisz ez lehet annyiféle, ahány ember él a földön.
Nincs olyan meghatározás, ez kicsi fájdalom, ez semmiség, és nincs olyan mérce, hogy ez nagy fájdalom.
Ami egyikünknek semmiségnek tűnik, az egy másik személynek mély érzelmi törést, traumát okozhat.
Ezért se ítélkezzünk senki felett, hisz a saját fájdalmának a súlyát mindenki maga érzi.
~
Folytatom.
~