“KŐNNYEBB BESZÉLNI A MEGBOCSÁTÁSRÓL, mint gyakorolni. Nem tartozik azon dolgok,közé, amelyeket életünk során valaha is végérvényesen megvalósithatunk, mert egy folyamat amelyen szüntelenül dolgoznunk kell. Mind ugyanazon az úton haladunk, s amig ebben a testben élünk, , marad bennünk egy rész, amely újra és újra enged az itélkezés kisértésének, pedig tudjuk, ha ragaszkodunk régi sérelmeninkhez, sötétségbe taszitjuk magunkat. A MINDENNAPOK SORÁN HAJLAMOSAK VAGYUNK ÚGY GONDOLKODNI, hogy a megbocsátás, csak egy kicsit jelent többet annál, mint elfogadni mások bocsánatkérését. Néha csupán udvariasságból, úgy teszünk, mintha elismernénk, hogy a másik fél megbánást gyakorolt, de valójában nem tudunk megbocsájtani neki. HA zavaros elképzeléseink vannak a megbocsátásról azzal nem csupán a fájdalom forrásához ragaszkodunk, de vakká válunk azzal szemben is, ami elhozhatná a gyógyulást.
A MEGBOCSÁTÁS HATALMAS GYÓGYITÓ ERŐ , Megszabadit minket a múlttól, és lehetővé teszi, hogy átérezzük az örömöt.
A MEGBOCSÁTÁS ÉLETHOSSZIG TARTÓ, összetett lelki munka, nekünk embereknek.
A MEGBOCSÁTÁS HATALMAS GYÓGYITÓ ERŐ ANNAK,AKI ADJA…BÉKÉT NYUGALMAT, KÖNNYEDSÉGET AD ,AMELY SZABADDÁ TESZI A SZÍVED!!
