EMLÉKSZEL még arra, amikor az óvodai kerítésen át ájult csodálattal nézted az elsuhanó kukásautó hátuljába kapaszkodó hősöket, esetleg mozdonyvezető vagy állatorvos akartál lenni? Mikor kezdtél másképp gondolkodni? Mikor határoztad el, hogy valami kézzelfoghatóbb, hasznosabb vagy kevésbé fárasztó karriert keresel? És miért döntöttél úgy, ahogy ,döntöttél? Gyanítom, hogy a legtöbb embernél a biztonságkeresés áll a hátterében.
HA TE IS A TÖBBSÉGHEZ TARTOZOL, akkor most olyan munkád van, olyan döntéseket hozol, olyan dolgokba kapaszkodsz, amiket biztonságosnak vélsz. Kitartasz a munkahelyed mellett, ahol egyre jobban kizsigerelnek, és egyre kevesebb pénzt kapsz. Egyre unalmasabb is lenne, ha nem fenyegetne állandóan a kirúgás veszélye, így azonban akad némi izgalom. A párkapcsolatodat csak azért tartod fenn, mert hátha nem akad már jobb…..
MI TÖRTÉNT VELED? Hagytad magad meggyőzni arról, hogy a biztonság fontosabb ,mint a szenvedély? Az emberiség 80%-a rab, mert nem mer mozdulni, és fél, hogy ha felemeli a fejét, akkor levágják.
A BIZTONSÁG KERESÉSE az első perctől velünk van. Erre tanítanak a szüleink, erre tanít a világ. Ez viszont soha nem fogja előhívni belőlünk a szenvedélyt. A kapaszkodás mozgásképtelenné tesz.Inkább a kábítószerek ( tévé,rádió,hírek) révületében élünk, egyfajta energiaminimumon.Valahonnan kívülről várjuk a biztonságot- az államtól a multiktól. Cserébe csendben maradunk. Vagy egyszer csak jön a harag, fellázadunk ellenük, és azt hisszük ez a szenvedély. Pedig olyasmit követelünk rajtuk, amit nem lehet kívülről megadni. Ráadásul nem is tudatosan gonosz emberekkel van dolgunk, ahogy azt az összeesküvés- elméletek hívei gondolják- egyszerűen ők is a sémákon belüli biztonságot keresik.
folytatása következik