Befejező rész
VISSZA KELL SZEREZNÜNK a hitet önmagunkban, erőnkben,és abban, hogy nem túlélésre játszunk, hanem “csak” játszunk. Sokan próbálkoznak ezzel, és rengeteg jó módszer létezik. Néha azonban a célt is fontos tisztázni. Amíg a biztonság a cél, addig nincs megoldás. Azt sem árt tudnunk, hogy mi az számunkra, ami a legfőbb visszajelzést adja önmagunkról! Te melyik kategóriába tartozol? Birtokolsz, cselekszel, vagy létezel?
AZ EMBEREK TÖBBSÉGE az alapján határozza meg önmagát,hogy mit birtokol. Ettől várja a boldogságot- ami soha nem jön el. Van lakása, autója, plazmatévéje. Vagy nincs, csak vágyik rá, mert azt hiszi, attól majd boldogabb lesz. Nincs ezekkel a dolgokkal semmi baj, de a boldogságot nem fogja megadni semmilyen birtokvágy.
ELŐZŐEKNÉL JÓVAL KEVESEBBEN vannak azok, akiket a cselekvés határoz meg. Nekik nem az számít, hogy mijük van,hanem az, hogy mit tesznek. GONDOLD ÁT, van -e az életednek magasabb rendű célja, amiért cselekszel is, ami nem pusztán a létfenntartást szolgálja, amit nem csak magadért teszel! Egy nő számára ilyen lehet a család, nem is kell tovább mennie ( bár megteheti), egy férfi számára azonban feltétlenül kell egy ügy. Te teszel valamit másokért, a környezetedért, a lakóközösségedért az országodért, Istenért? A dolog nem így működik, hogy előbb megszerezzük,ami nekünk kell, és csak utána jönnek a többiek. A birtoklásból nem akkor lépünk át a cselekvésbe, amikor a birtoklási vágyunk már kielégült, hanem akkor, amikor elég volt látszatbiztonságból, és valami megszólít miket. Ilyenkor engedünk a szívünknek, mert szétreped, ha nem ezt tesszük, amiért megszülettünk.
Vissza kell szereznünk a hitet önmagunkban, az erőnkben, és abban,hogy nem a túlélésre játszunk, hanem csak “JÁTSZUNK”!
VÉGE
