- A folytatás: Őseink mégis tíz (élet)minőséget állapítottak meg (valahogy, valahonnan érezték, hogy nem csak hét (az ahol ők csupán ennyit fedezhettek fel),
melynek a közepén, a középpontján a
Vénusz, a szépség, a
szeretni tudás képessége áll-t.
Ezeket az életminőségeket ösvényként jelölték meg, és ezen az úton minden embernek végig kell-ett mennie.
Persze mindenkinek a saját ösvényét kellett megjárnia, nem a másikét. Ezt azért említem, mert ugye a másé mindig könnyebb lenne (neki mennyivel jobb, milyen sokszor mondjuk ezt),
másoknak könnyedén osztjuk az észt,
mit hogy kellett volna tenni hogy
ne hibázzon, és
közben arról megfeledkezünk, hogy magunkra kellene figyelni, és a
saját ösvényünket járhatóvá tenni, az út-akadályainkat “felszedni”, a felnőtt gyomot megszüntetni, és nem lenne akkora akadály életutunk során.
Folytatom…
